Újabb fiatal tehetséget mutatunk be, akinek történetéhez most nem csak időszakosan kell búcsút intenünk Magyarországtól, hiszen ő már külföldön készül nap mint nap. Maier Merse jelenleg a portugál SC Braga játékosa, és az ő inspiráló történetét szeretnénk megosztani veletek egy rövid interjúval egybekötve.

Menjünk kicsit vissza az időben, a kis Merse első lépéseit focilabdával nálunk tette meg, hogy aztán 2019-ben áttegye székhelyét a Fáy utcába és ott kamatoztassa tovább tehetségét és elhivatottságát. Ahol a tehetséges hálóőr nagyon korán bemutatkozott a második csapatban is, ám ez nem volt elég, Merse álmaiban külföld szerepelt és aki ismeri, tudja, hogyha ő valamit elhatároz azt véghez is viszi.
Kitartásának is köszönhetően jelenleg a portugál bajnokság 4. helyén álló, méltán híres SC Braga utánpótlás csapatait erősíti. Ami a friss információkat illeti, az új évben már meccskeretben is volt az U23-as csapatnál, ugye ő még korosztálya alapján U19-es játékosnak számítana. Az U23-as csapathoz a 2006-os kiemelt tehetségű játékosai kerülnek fel. Hogy ezt be tudjuk tájolni, a Bragának van egy "B" csapata is, ahol 2001-2004-as születésű kapusok vannak és a portugál 3. osztályban szerepelnek.

Mersét kérdeztük a kinti életről, lehetőségekről és a múltról. Érdemes elolvasni, remek fiatal, sportember.

1. Hogy kerül ki egy fiatal kapustehetség Portugália egyik legerősebb csapatának utánpótlásához? Miért pont Portugália és hogy jött az ötlet, hogy külföldre igazolj?

Gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy egy napon külföldön játszhassak, de nem gondoltam volna, hogy egy elég hosszú út vezet majd a kiigazolásomig, tele megannyi akadállyal és fordulattal. Jött egy lehetőség 2023 nyarán, kimentem próbajátékra egy portugál másodosztályú csapat utánpótlásához, egy nagyon jó barátommal a családjának köszönhetően. Nagyon jól sikerült az a másfél hét és le is akartak igazolni, azonban úgy alakult, hogy otthon maradtam. Pár hónapra rá viszont már egy elsőosztályú csapatnál, a Boavistánál edzhettem. Egészen az utazás éjszakájáig nem mondták el szüleim, hogy nem is az utánpótláshoz megyek ki, hanem a felnőttcsapathoz. Két hét elteltével aztán meg akartak tartani, ugyanakkor még nem igazolhattak le. Így elérkeztem talán életem első nagy döntéséhez és mivel én a kezdetek óta arról álmodozom, hogy egy napon külföldön játszhassak, így a szívem a kalandhoz és az ismeretlenhez húzott. Fél év alatt felvettem a felnőtt ritmust, ami elengedhetetlen tapasztalattal szolgált a fejlődésem szempontjából. Azonban nyárig sem oldódtak meg a dolgok a klubnál, így másik csapatot kellett keresnünk. Egy nagyon kedves közös ismerősön keresztül aztán megismertük későbbi menedzseremet és nagyon jó barátomat, Gonçalo-t. Ő is segített nekünk abban, hogy a Portugáliában töltött idő ne vesszen el és egy lehetőséget biztosított próbajáték keretében a Braga-nál. Megfeleltem és azóta itt élem a mindennapokat.

2. Milyen kint? Hogy sikerült a beilleszkedés? Milyen volt az eddigi időszakod Braganál?

Fantasztikusan érzem magamat, mind a stáb, mind a játékosok első pillanattól kezdve nagyon befogadóak és segítőkészek voltak. Az edzéseket nagyon szeretem, tényleg élvezet minden egyes nap kimenni a pályára, mindig van valami kis apróság, amivel az edzők örömet tudnak csempészni a napjainkba. Az edzőközpontban minden megtalálható, nagyon modern és jól felszerelt, így minden lehetőség adott a fejlődésre. Én a legtöbb időt a pályán és a konditeremben szeretem tölteni.

3. Mik a terveid, céljaid? Milyen lehetőségek lehetnek a jelenlegi csapatodnál?

Úgy gondolom, hogy engem csakis a kemény, kitartó munka juttatott el oda, ahol most vagyok. Szeretném ezt folytatni, hiszen ezt itt értékelik és megbecsülik. Jelenleg az U23-as, illetve a második csapattal készülök nap mint nap. Volt lehetőségem már több felkészülési mérkőzésen is megmutatni magamat és ezen a héten már be is kerültem a bajnoki keretbe az U23-nál. Minden álmom, hogy éles meccsen is pályára léphessek, ugyanakkor nem szeretnék erre rágörcsölni. Inkább megélem a pillanatot és hálás vagyok a Jóistennek, hogy ez megadatott nekem.

4. Menjünk vissza egy kicsit az időben. Hogyan emlékszel vissza ránk? Milyen volt a Hegyvidéknél focizni? Tartod valakivel a kapcsolatot, akár edzőkkel, akár volt csapattársakkal?

Csodás gyermekkori emlékek fűződnek a Hegyvidékben eltöltött éveimhez. Viszonylag későn, 10 évesen kezdtem el focizni, mégis ott megkaptam a megfelelő támogatást és bizalmat, ami lehetővé tette azt, hogy ugyanolyan szenvedéllyel űzzem a labdarúgást és ezért mindig is hálás leszek! Nagyon szerettem az edzéseket, főleg azért, mert az edzők igazi barátai voltak a játékosoknak és azért dolgoztak, hogy egy napon nagy játékosok legyenek belőlünk. Több volt csapattársammal is tartom a kapcsolatot mind a mai napig, mivel az ottani közösség tényleg a második családom volt. Korábbi edzőim közül ketten megmaradtak a mentoraim, Tomi bával és Kiru bával sokszor beszélek, rendszerint kikérem a véleményüket, mivel ők az elsők közt voltak, akik hittek bennem.

Hajrá Merse, hiszünk benned!
B