Misi rendkívül szorgalmas és versengő személyiség, aki technikai képzettségével és kreativitásával hívja fel magára a figyelmet meccsről meccsre. Tőlünk először a Vasas Kubala Akadémiához vezetett az útja, ahová egy hosszabb próbajáték után, megfontolt döntést követően igazolt. Ott azonnal korosztálya meghatározó játékosává vált, folyamatosan bizonyítva tehetségét.
Idén nyáron újabb mérföldkőhöz érkezett pályafutása, az MTK Sándor Károly Akadémiájához igazolt. Az MTK ebben a korosztályban kiemelkedik a mezőnyből – toronymagasan vezetik a bajnokságot –, ami azonban fontosabb a korosztálynál erősen fellelhetőek az MTK stílusjegyei, amibe Misi kifejezetten jól illik. A félszezon második felére sérülésén túllépve sikerült 8-10-es szerepkörben kiemelkedő teljesítményt tudott nyújtania.
Misi története nemcsak az ő sikere, hanem a miénk is, hiszen igazolja, hogy egy szabadidősport klubként is képesek vagyunk olyan tehetségeket nevelni, akik az akadémiai futball élvonalában is megállják a helyüket. Interjúnkban Misi mesél arról, hogyan élte meg a váltást, milyen volt a spanyol túra és mik a szezonbeli céljai.
1. Nyáron az MTK-hoz kerületél, hogy jött a váltás és mik a tapasztalatok azóta?
Az előző szezon végén már nem igazán éreztem jól magam a Vasasnál, ezért úgy döntöttem, váltok. Jelenleg az MTK-ban játszom és lassan, de biztosan megtalálom a helyem. Tudom, hogy ez egy folyamat, nem megy egyik napról a másikra.
Nagyon élvezem az edzéseket és a mérkőzéseket a csapattal, mert itt sokkal magasabb a színvonal és gyorsabb a tempó. Ezáltal nagyobb lehetőség van a fejlődésre is.
A szezon elején sajnos térdsérülést szenvedtem, ami miatt öt hetet ki kellett hagynom. Emiatt úgy éreztem, hogy lemaradtam a többiekhez képest mind fizikailag, mind taktikailag. Az év végére viszont szerintem sikerült utolérnem őket. A beilleszkedés az elején nehéz volt, de az idő sokat segített. Mostanra úgy érzem, hogy teljes értékű tagja vagyok a csapatnak.
2. Hallani lehetett valami spanyol túráról, hogy sikerült?
December 16. és 20. között Spanyolországban voltunk, Valenciában és Bilbaóban. Az első mérkőzésünket a Valencia csapata ellen játszottuk és személy szerint ezt sokkal jobban élveztem, mint a másikat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a Bilbao elleni meccsen nem ment annyira jól a játék számomra. A Valencia elleni mérkőzés rendkívül tempós és intenzív volt, rengeteget kellett futni, mert az ellenfél nagyon gyorsan játszott. Végül szerintem megérdemelten nyertünk 2:1-re, ráadásul az egyik gólt én szereztem, ami külön öröm volt számomra. Másnap repülővel utaztunk át Bilbaóba. Még soha nem voltam ilyen rövid repülőúton, érdekes élmény volt. A következő nap délután játszottunk a Bilbao csapata ellen. Még sosem láttam olyan hatalmas sporttelepet, mint az övék. Sajnos ezen a mérkőzésen 2:1-re kikaptunk, pedig úgy érzem, nyerhettünk volna. Az ottani játékosok fizikailag sokkal erősebbek voltak nálunk, főleg nálam és ez érezhető volt a pályán. Az utolsó nap hazautaztunk. Összességében nagyon élveztem a túrát, rengeteg új élményt szereztem, de most egy időre azt hiszem, elég volt a repülésből.
3. Eltelt a szezon fele, mik a célok a következő félévre?
A tavaly kitűzött kisebb céljaim közül sokat gyorsabban sikerült elérnem, mint terveztem. Például az utolsó néhány meccsen már a kezdőcsapatban kaptam helyet és sikerült pár gólt is szereznem, ami fantasztikus érzés volt. Ezért jövőre is szeretném folytatni ezt a tendenciát.
Az MTK-ban töltött idő alatt rengeteget fejlődtem, elsősorban taktikai szempontból, nem annyira technikailag. A jövőben szeretnék még tovább javulni a lövéseimben, és bátrabban vállalni nehezebb megoldásokat a pályán. Emellett úgy érzem, fizikailag is erősebbé kell válnom, hogy teljes mértékben kihozhassam magamból a maximumot.
Hajrá Mihi!