Szombaton kaptuk a hírt, hogy egykori játékosunk, Zajtai Szilárd, vagy ahogy nálunk mindenki ismeri, Szilu, bemutatkozott a III. kerületi TVE felnőtt csapatában a Monor elleni edzőmeccsen. Tette ezt mindössze 15 évesen, alig egy évvel a tőlünk való távozása után.
2017-es érkezésétől távozásáig Szilu több, mint 100 góllal terhelte meg az aktuális ellenfelek kapuját. Vérbeli csatárként szinte folyamatos életveszélyt jelentett a tizenhatoson belül, és ember legyen a talpán, aki egy az egyben meg tudta állítani. Kilenc évesen csatlakozott hozzánk a Vasastól, de hamar kiderült, hogy kiemelkedő képességei vannak. Ez nem csak nekünk tűnt fel, ugyanis több klub is érdeklődött iránta, de volt egy, amely kitartóan próbálkozott.
A döntés, hogy hová igazoljon, egyszerűnek tűnhet, de szeretnénk ezt egy kicsit jobban körüljárni, hogy a gyerekek és a szülők egyaránt megértsék egy ilyen döntés sokrétűségét.
Szilu kiemelkedő tehetsége volt a csapatának, és egyértelműen megérett a továbblépésre, nem csak saját maga, hanem az edzők és a szakmai stáb szerint is.
A helyszín fontos volt neki, hiszen nem ideális, ha utazással megy el a fél élete. Az iskolai tanulmányai is fontosak voltak!
A folyamatos játéklehetőség volt a célkeresztben. Az akadémiákon ez veszélyben lehetett volna, míg az óbudai csapat régóta kereste őt, tisztában volt képességeivel, és a csapat magas bajnokságban szerepelt.
Ezeket a pontokat megvizsgálva a legjobb döntést hozta meg szüleivel közösen. Persze így utólag könnyű ezt értékelni, de azt is látni kell, hogy a kockázatokat minimalizálni kell, hogy egy váltás ne süljön el rosszul.
Ráadásul milyen jól alakult! Első évében már szóba került az utánpótlás válogatottnál, több akadémia érdeklődött utána, és a felnőtt NBIII-as csapatban is edzett.
Most, hogy Szilu megkapta a lehetőséget, hogy fiatalon felnőtt tapasztalatot szerezzen, világosan látszik, hogy jó döntést hozott. Karrierjének építése során bebizonyította, hogy nem csak az akadémiákon keresztül lehet elérni a sikert, hanem kisebb klubokban is lehetőség van a fejlődésre és a kibontakozásra.
Büszkék vagyunk arra, hogy egykori játékosunk ilyen szép karriert fut be, és biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben még sok sikert fog elérni. Szilu példája mutatja, hogy a kemény munka, a kitartás és a megfelelő döntések meghozatala mindig kifizetődő.
INTERJÚ:
1. Tavaly nyáron igazoltál a III. Kerületi TVE csapatához. Tavaly behívtak a perspektív válogatottba és edzettél, sőt frissen be is mutatkoztál edzőmeccsen a felnőttek között. Milyen a felnőtt csapattal edzeni és játszani? Hogyan értékeled az elmúlt évet?
Elég sok minden történt ebben az évben, mivel nagyon sokat fejlődtem. Ezért tudok már a felnőttekkel edzeni és játszani is. Nagyon más, sokkal gyorsabban kell ügyesen dönteni, minden szempontból nehezebb, de ebben tudok a legtöbbet fejlődni, és a profiktól tanulni. Az elmúlt év során nagyon kevés dolog nem sikerült, ezért nagyon büszke vagyok magamra, hogy kihoztam magamból a maximumot. Ezért vagyok most ott, ahol vagyok.
2. Az átigazolás előtt évekig a Hegyvidék UFC leggólerősebb játékosa voltál, nem egyszer jutottál 50 gól fölé egy szezonban. Hogy emlékszel vissza a hegyvidéki évekre? Kivel tartod még a kapcsolatot a klubtól?
Szép és egyszerű évek voltak, bár akkor nem tűnt annak. Nagyon örülök, hogy ennyi gólt tudtam termelni minden évben a csapatomnak, mivel itt nevelkedtem, valahogy meg kell köszönnöm. Páran még szoktak nekem gratulálni, vagy néha összefutok volt csapattársaimmal, de leginkább Stupek Áronnal és Balsay Leventével beszélek és találkozom rendszeresen.
3. Rengeteg gólt szereztél hegyvidéki mezben, a Kerületnél inkább szélről indulsz. Mik az erősségei a mostani Szilunak? Melyik poszton érzed magad a legjobban?
Amikor a Hegyvidékben játszottam, könnyebb volt a csúcson játszani és gólokat szerezni. Mire a Kerületbe kerültem, kiderült, hogy a szélső pozíció jobban fekszik nekem, mivel bár nem vagyok magas, gyors vagyok, jó vagyok egy az egyben, és jól cselezek. Ezeket a szélén tudom legjobban kihasználni, így azon a poszton érzem magam a legjobban.
4. Ha nem a védőket kergeted az őrületbe, akkor mit csinálsz? Mivel töltöd a szabad óráidat?
Őszinte leszek, nem sok szabadidőm van iskola és foci mellett, de ha van, akkor barátokkal találkozom, játszom videójátékokkal, vagy filmet nézek.
5. Most, hogy a felnőttek között is számításba vesznek, hogyan tudod összeegyeztetni az iskolai kötelezettségeiddel? Hol áll az egyenletben a tanulás?
A következő évben már magántanulói státuszban fogok tanulni, mivel délelőtt vannak az edzések. Viszont nem szabad elengedni a tanulást, mert ugyanúgy, sőt most még talán fontosabb is, mint a sport. Ha nem jönne be a foci, ami remélem nem így lesz, akkor kell valami más, amiből megélhetek.
6. Mik a céljaid a következő évre? Hol képzeled el magad öt év múlva? Van olyan terület, amiben fejlődni szeretnél a pályán?
A jövő évre a célom, hogy az NBIII-as bajnokságban is debütáljak, és akár az első gólomat is megszerezzem. Öt év múlva szeretnék már külföldön futballozni és a válogatott tagja lenni. Leginkább a döntéshozatalban szeretnék fejlődni, a kapkodást elhagyni, és a megfelelő opciót választani a helyzetben.
7. Van olyan játékos, akire felnézel és példát veszel róla? Ha igen, ki az, és miért?
Mivel Barca fan vagyok, most Lamine Yamal a kedvencem. Elképesztő, ahogy ennyi idősen ilyen kvalitással tud pályára lépni, és a világ legjobbjait leültetni.
8. Ha tanácsolhatnál valamit egy Hegyvidék UFC-ben nevelkedő játékosnak, mi lenne az?
Ha tényleg szeretne valamit elérni ebben a sportban, akkor szenvedni kell érte, mindent meg kell tenni a céljaiért. Az alázat és az áldozatok elengedhetetlenek, de ha keményen dolgozik, nincs, ami megállíthatná.
Hajrá Szilu, és sok sikert a továbbiakban is!
